Orbán és Gyurcsány, ebben a sorrendben, két egymást követő napon a 180 percben, a Kossuthon. Ez önmagában mutatja a közszolgálat erejét, mindkét politikus fontosnak tartja a Magyar Rádiót, talán nincs is még egy rádió, ahová mindketten bemennek.A Lánchídba Gyurcsány nem megy, a Klubrádióba meg Orbán. (Érdekes lenne tudni, egyébként, hogy hívják-e őket egyáltalán, vagy ez fel sem merül?) Ritkán van ilyen alkalom, érdemes lenne kihasználni, végiggondolni a kérdéseket egymásra reflektáltatni a két politikust, év vége van, kicsit ki is lehetne emelni a napi politika mocsarából, de ez nem sikerül a műsorvezetőnek. A sorrendnek fordítottnak kellene lennie, az úgy normális, hogy előbb a Miniszterelnök, azután az ellenzék vezetője. A Miniszterelnök a kormány feje, kormányoz. Az ellenzék reagál a kormányzásra, alternatívát mutat. Nem azonos felelősség. Nem arról van szó, hogy Rábai nem jól kérdez – egyébként nem jól - , hanem arról hogy nem bírja Orbánt. Hagyja, hogy érződjék az ellenszenve. Kötözködik pitiáner módon, hogy most akkor miért nem akar találkozni a Miniszterelnökkel, hát ennek a hülye Fidesznek semmi nem jó, tényleg, Gyurcsány már személyesen hívta fel, mit akar még. Ez rendben van, ez a politika, magyarázkodjon Orbán, ha akar, meneküljön Gyurcsány halálos öleléséből, ha tud. Kamu az egész, a vak is látja, ugyanaz, mint a Nemzeti Csúcs, látványpékség, közben a háttérben az IMF-fel egyezkedik, ez nem baj, ilyen a politikai kommunikáció, ám Rábai most bedől ennek, a Fidesz szavazókat félti, és a Fidesz elképzelések megvalósítását vonja kétségbe, ami rendben lenne, ha kicsit is felkészültebb lenne. De semmiről semmi fogalma nincs, így Orbán leckézteti, Rábai meg kekeckedik. Végén azt mondja, „azt sajnálom, hogy a Fidesz politikájáról nem tudtunk beszélni”. Akkor az eltelt harminc percben mégis miről volt szó?
Másnap Gyurcsányt reagáltatja Orbánra, szinte közösen tárják szét a karjukat, lám, hát ezekkel tárgyalni sem lehet, egyeztetni, semmi nem jó nekik, a kilenc is páros. Pedig az első kérdése nagyon jó: miért nem a költségvetés elfogadása, sőt a IMF tárgyalások idején akart Orbánnal egyeztetni? Kész, meg is fogta, innen el lehetne indulni, de Rábai megretten, hagyja Gyurcsányt mellébeszélni, innen csak lefele vezet az út, a végén azt találja kérdezni: mégis, „hogyan próbálja meg rávenni az országot, hogy elfogadják a reformokat?” A válasz: "szenvedélyesen érvelek majd és magyarázok". Mint Grósz Károly 1987-ben. Vérfagyasztó.
Azt kell mondjam, a kérdés és a válasz egyaránt antidemokratikus. A reformokat a diktatórikus rendszerekben kell elfogadtatni az emberekkel, demokráciákban sza-vaz-nak róluk. Úgy például, hogy választásokat tartanak, amikor alternatívák (pártok, pártprogramok, ismerős?) közül választanak a polgárok. Ha az MSZP evvel a programmal állt volna elő 2006-ban, szavam nem lehetne. De – és mindig ide jutunk vissza – az Őszödi beszéd arról (is) szól, hogy az MSZP-nek volt egy programja azért, hogy megnyerje a választásokat és volt egy másik, amire nem mertek/akartak felhatalmazást kérni. Mint most. Az újságírónak – főleg a közrádióban – illene ezt észrevenni. Még dagonyáznak kicsit a szakszervezetek vérében, demagóg módon, azután vége. Rábai végül underdog lett, végig az volt az érzésem, hogy fél Gyurcsánytól.
Nagy lehetőség egyik nap a Miniszterelnökkel, másnap az ellenzék vezetőjével interjút csinálni, újságírónak ritkán van ilyen, Rábai elrontotta. Azt hiszem, nem elfogultságból, hanem azért mert nem látta. Vagy mert gyáva volt. Nem tudom melyik rosszabb.
Egyébként azt tudja valaki, hogy miért nincs fenn az Őszödi beszéd a Magyar Rádió honlapján?
(180 perc, MR1-Kossuth, december 18-19, fél héttől hétig)
