RadioChaos

Pontokba szedve, maszatolva, kínosan magyarázkodva, az árok aljáról. Farkasházy fekete öves, megélhetési árokásó, nem is kérdés, nem bántom érte, az a jó neki, ha mély az árok, mert akkor csak csapódni kell, nem gondolkodni. Ez választás dolga.

De most nem erről, hanem a válaszról.  Mert ki van bukva, hogy a sajtó megírta a Hócipő  állami megbízásait. Már az is példás volt, ahogy a Rádió összeférhetetlenségi szabályait úgy játszotta ki, hogy „átadta” a főszerkesztést Farkasházy Tivadarnénak, érted, neszójjábe köcsög, semmi közöm a Hócipőhöz, nemugatol! Most meg összekeveri a fizetett hirdetést a „szponzorált” cikkel, szánalmas, mint az is, ahogy a megnyert perrel érvel, nyertem, köcsög, hazudik a Magyarnemzet most is, nagyon gáz az egész.

Két kérdésem van. Feltüntették a nőnapi és titkosszolgálati cikkek után, hogy pénzért íródott? Mekkora a nem közvetlen/közvetett állami pénzek aránya a teljes hirdetési bevételben?

Ja, és ez az Aczél-Rákosi-Bástya elvtárs izé…. hát nem vicces.

Nevezzetek Szijjártó Péternek, de most már nem fogom ezt elengedni. Az volt a mondás, hogy 11-12 között lehet kérdezni az atv.hu-n. A múlt héten elmaradt, mára ígért felbukkanásnak nyoma sincs a Mátrixban. Még agent Bolgár műsorát megvártam a Klubbon, hátha tud valamit Neo Szilvásyról. Ki, ha Ő sem? De sehol semmi...

Ez a javaslatom, pedig nem egyszerű követni. Egy print média folyamatos példányszám problémájára a kézenfekvő válasz az online oldal erősítése. Videóval, bloggal, az egész web 2.0-es arzenállal. Van ehhez podcast is néha, de az, ugye, nem az újság, hanem más, addicionális tartalom. Egy újságról tudok, ahol a lapnak van audió kiadása is, ez pedig a The Economist.  A lapnak tehát négy kiadása van: a print, a letölthető, az online és az audió. A print, a letölthető és az audió szóról-szóra megegyezik egymással, vagyis ebben a mi esetünkben a cikkeket olvassa fel egy férfi és egy női hang – gyönyörű kiejtéssel. (Hogy print milyen, meg az online milyen arról ne is beszéljünk, elképesztően jó egyébként) Az aktuális számot $8-ért (€6) a korábbiakat $10-ért (€8) lehet letölteni, ha nem vagyunk előfizetők. Mert ha igen, akkor benne van az előfizetési díjban. A teljes hanganyag – a január  10.-i számról van szó – 6 óra 33 perc, 75 darab mp3-as fájlban, a print kiadás rovat szerkezetét követve. A fájlok hossza három és hét perc között van, összesen három „cikk” hosszabb, kettő az arab-izraeli konfliktusról szól, egy pedig a brit hazai gyártásról a Rolls-Royce példáján keresztül. Nyilván már a lejátszónkra való feltöltésnél eldönthetjük, hogy minden elemet meg akarunk-e hallgatni, de a teljes szám is csak 136 mega, szóval nem nagy eset, menet közben is skippelhetünk.   

Az előző postban írtam, hogy nem találom a tegnapi Szilvásy anyagot az atv.hu-n. Itt a bizonyiték, hogy robotos időutazásról van szó, a hirszerzo.hu banneron hírdeti a tegnapi(?) eseményt, ma(?), viszont ha rákkantintunk, kiderül, hogy az tegnap(?)elmaradt, viszont lesz jövő hétfőn(?). John Connor can you hear me? Mission failed! 

Belefingott az ATV nulláslisztjébe Ungváry Krisztián. Jaksity Kata azt kérdezte tőle, hogy Ő, Ungváry mit kérdezne Szilvásy Gyögytől, mert Ő, Szilvásy majd itt lesz, és az atv.hu vendége lesz, ha eső nem lesz. Ungváry: egy politikai kurzus hitelességét meghatározza, hogy kit választ képviselőnek, tudtommal az NBH szóvivője egy volt ÁVH-s, megkérdezném tőle, ötvenkét évvel az '56-os forradalom után, ez hogy lehetséges? Jaksity Kata elhaló hangon elköszön.

Ez tegnap volt, hétfőn, még láttam a bannert, Szilvásyt ígérte 11-től 12-ig, ma viszont semmi sincs erről az atv.hu-n. Mi történhetett?
1. Szilvásy nem ment el az ATV-be.
2. Szilvásy elment, de mindenre azt monda, hogy "ez államitok, nem válaszolhatok rá", ezért egy chat-bottal akarták helyettesíteni, de túl jól sikerült és most nem tudják megkülönböztetni az eredetitől.
3. Szilvásy elment, de a Fidesz kémprogramot akart telepíteni rá, mert Ők, a Fidesz tudják, hogy Szilvásy egy robot, aki visszajött a jövőből és meg akarja ölni Orbán Viktort, ezért az NBH "ZrX Spectrum" fedőnevű IT egysége most frissíti a vírusirtóját, kazettáról.
4. Az ál-Szilvásy chat-bot öntudatra ébredt, és megtámadta az emberiséget, ezért a Főparancsnok, John Connor visszaküld az időben egy robotot, hogy mentse meg az igazi Szilvásyt 1989-ben és akkor elmarad a Redszerváltás.
5. Eső lett.

Akárhogyis történt: vajon Jaksity megkérdezte?

Azt az elején tisztázzuk, hogy a hangoskönyv nem azonos a hangjátékkal. A hangoskönyv legtöbbször azt jelenti, hogy az egész könyvet felolvassa egy színész vagy a szerző, szóról szóra, éppen csak a tartalomjegyzéket nem, ezt rögzítik és kiadják CD-n. A hangjáték alapja könyv vagy színmű, azt általában rádióra alkalmazzák, kifejezetten rádiós eszközökkel – zene, zajok, több színész – rögzítik azért, hogy azután műsorba szerkesztve leadják. A leghíresebb hangjáték Orson Wellesé, H. G. Wells Világok harca című dolgozatát a CBS Radio adta le, élőben, mire kitört a pánik, a hallgatók tényleg azt hitték, hogy marslakók támadták meg a Földet. Vicces sztori és az a jó benne, hogy időről-időre valaki kipróbálja, működik-e. (Igazi médiahack örökzöld, itt meg itt bővebben erről, itt meg meghallgatható.) Megint más a rádiós színházi közvetítés, ez úgy néz ki és annyit is tud mint amit a neve ígér: a színházban kitesznek mikrofonokat és közvetítik – általában egy narrátor segítségével – mi folyik a színpadon. Ez azért olyan, mint a fejben focizás, elég nehéz elképzelni a színpadi játékot és addig volt igazán jó, amíg fel nem találták a látást.

A hangoskönyvet ott is lehet hallgatni, ahol nem lehet olvasni. Utcán sétálva, autóban, vasalás közben, ha elég ügyesek vagyunk értekezleten vagy egy M1 Abrams tankban Tikrit felé. A hangosköny gyakran olcsóbb, mint a könyv és gyakran letölthető. Viszont nem könyv. Ha olvasunk, azt a saját ritmusunkban tesszük, megállunk egy szónál, mondatnál csak a könyvre, a képzeletünkben felépített világra koncentrálünk. Ha hallgatjuk a könyvet, fel kell venni a ritmust, nincs nagyon idő az elkalandozásra, mert elveszthetjük a fonalat könnyen, akkor meg vissza kell tekerni. De nagyon megéri, olyat tud, amit a könyv nem, az alkotói interpretációt. Példaként említeném Esterházy Péter – több – hangoskönyvét. Ha meghallgatjuk, pontosan azt kapjuk, amit a szerző akar. Az ő hangján, az ő értelmezését, és meg kell mondanom, Esterházy esetében hibátlan színészi teljesítménnyel. Érdekes, de ha meghallgattunk egy könyvet, könnyen lehet, hogy el akarjuk majd olvasni. Ne álljunk ellen. Rossz példám is van, Csernus doktor, rosszul megírt könyvét rosszul is olvassa fel. (Nem azt mondom, hogy a könyv rossz, de azt igen, hogy rosszul van megírva és egyáltalán nincs megszerkesztve.)
A színészeket is próbára teszi a hangoskönyv, igazi nagyok sülnek fel néha, neveket nem mondok, érezhető, hogy rutinból próbálják megoldani, nem olvassák el előre, helyben improvizálnak. Van, aki viszont felkészül, mint egy szerepre és igazán oda teszi magát. Mint egy profi. (Tényleg, nem tudja valaki osztanak ezért díjat? Ha nem, hát kellene!) Rudolf Péter, Pelsőczi Réka vagy Mácsai Pál szinte hibátlan.

(Esterházy Péter: Egy Nő
dr. Csernus Imre: A Nő
Karinthy Frigyes: Tanár Úr kérem – Rudolf Péter
Tóth Krisztina: Vonalkód – Pelsőczi Réka
Örkény István: Egypercesek – Mácsai Pál)

Ahogy írtam, nem könnyű a Magyar Rádió műsorait online megtalálni, viszont nagyon megéri. Divat siratni a hangjátékokat, legutóbb Gálvölgyi János a Klubrádióban panaszkodott, de elmondanám, hogy egyáltalán nincs igazuk a nyavalygóknak. Minden nap 13:04 - 13:30 valamint 20.04 - 20.30 szombaton és vasárnap pedig 20.04 - 22.00 között Rádiószínház van. Ezen a héten előbb Rudolf Péter olvassa fel Rejtő Vesztegzár a Grand Hotelben-jét, esténként Jordán Adél Lovas Ildikó vajdasági író Kijárat az Adriára című művét. Mindkettő hétfőn kezdődött, tizenöt illetve tíz részes lesz. Rudolf Péter nagyon jó, a regény vicces, napközben simán meg lehet hallgatni. Jordán Adél felolvasása kicsit nekem egyhangú, látszik – hehe – hogy a felolvasás nem egyszerű feladat, tervezek is egy postot a hangos könyvekről, de a lényegében itthon teljesen ismeretlen és gyalázatos módon visszhangtalan Kijárat az Adriára nagyon megéri a ráfordított időt. Jó hír, hogy ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból inkább tévét nézünk esténként, vagy bulizunk, vagy bőg a gyerek, vagy bombázzák Csömört, akkor sincs nagy baj, mert itt a korábbi műsorok is meghallgathatóak, egy hétig.

Látatlanban ajánlom a Csodálatos vadállatokat Garaczi László színművét Kaszás Attilával és Bánsági Ildikóval és aki valamelyiket meghallgatta, írjon nyugodtan kritikát.

...egy lengyel szájtról.

A Magyar Rádió utálja a hallgatókat, nem szereti ha hallgatják és nem tudja használni az internetet.  Vasárnap este műsorajánlót akartam írni, de nem sikerült. Gondoltam megnézem a honlapon, mi lesz a műsor a jövő héten. A www.radio.hu a „Magyar Rádió zrt. hivatalos weblapja”, van itt minden Rólunk-tól a Sajtószobá-ig, közte a kicsit túlzó Tartalomszolgáltatás ami nem más, mint az adók lapjaira és az RTV részletesre mutató linkgyűjtemény. Katt és máris meglesz, gondolhatnánk, de nem. A „FOMENÜ” - ez milyen ciki - alatt a Kezdőlap és Címlapsztori ugyanarra a lapra vezet – ez is - viszont én nem ezért jöttem és tényleg, a RÁDIÓ MŰSOR alatt a hatból négy adó műsora van felsorolva. Az MR1-Kossuth linkjére klikkelve napok szerint, - hülyén szervezett - hetenkénti csoportosításban megtudhatjuk, mi volt a műsor. Nem vicc, az ott van, mi volt 2008 szeptember elsején, hétfőn, de azt nem, hogy holnap mi lesz! 18 hét vissza, egy sem előre! Ez zsákutca, de most már nem adom föl, vissza a radio.hu-ra, onnan az MR1-Kossuth Rádióra ahol nincs műsor, de van még egy MR1-Kossuth Rádió, ami végre az adó saját honlapja és jó, mert a fraktálok jellemzője az önazonosság. Negyed óra alatt eljutottam valami tartalomhoz, mert itt már hírek vannak, és nicsak, a jobb hasábon a Mai műsor – egy darabja, a következő egy óra. Illetve nem a következő, hanem az azután következő, mert itt viszont nincs kint, hogy most mi van. De aki azt akarja tudni, az menjen az Élő adásra, ami, megjegyzem egy Winamp playlist file, dögöljön meg, akinek nincs Winampja! Nincs meg a holnapi műsor, majdnem feladom, de nem akarom elhinni, hogy a Magyar Rádió honlapján nem találom a Magyar Rádió műsorát csak azt, hogy november tizedikén melyik sztárok estek a fejükre a TV2-n, mert az persze megvan az RTV részletesen! Tovább keresek, beírom a Keresőbe, hogy holnapi műsor, az első találat   Kilencvenéves a zeneiskola-alapítóm, Záborszky József , ez nem az, csak „műsor”-t írok, ugyan az a hit. Hirtelen meglátom a Műsoraink alatt a Rádiószínházat! Műsor itt sincs, csak egy pszeudo-mondat: „Játszunk a hangokkal, kedves olvasó, s örömteli játékra hívjuk Önöket is! Hangokkal, szerepekkel mesélünk el történeteket, hangulatokat, érzéseket, hogy fantáziánk házimoziján ezek a hangok hívják életre a képeket, történeteket.” Édes Jézus, csak ezt ne, már kapkodva menekülök, gyorsan a Petőfire, élő műsor, lassan megnyugszom. Ez egy más világ, Podcast is van, igaz csak egy műsor, de akkor is. Hagyom a Petőfit a Winampon – vajon miért nincs beágyazott lejátszó? – és lassan visszaosonok a Kossuthra, az adrenalin a élessé teszi az érzékeimet, eltompítja a fájdalmat, most már végigjátszom ezt a pályát, minden kő alá benézek, minden sarkon befordulok. A Hangtár mögé bújva találom a legteljesebb mai műsort, holnap itt sincs, csak tegnap, érzem, hogy benyel a Mátrix, fejem a víz alá merül, kiloggolok, kábán a fejemhez nyomom a Google-t és elsütöm, az első találat leterít, port.hu, az utolsó dolog amit látok, nem részletes, de holnapi műsor.

Műsorajánló később, ha egyáltalán. Talán ma kikerül a Magyar Rádió heti műsora a netre.

Fraktál a természetben :-)

Orbán és Gyurcsány, ebben a sorrendben, két egymást követő napon a 180 percben, a Kossuthon. Ez önmagában mutatja a közszolgálat erejét, mindkét politikus fontosnak tartja a Magyar Rádiót, talán nincs is még egy rádió, ahová mindketten bemennek.A Lánchídba Gyurcsány nem megy, a Klubrádióba meg Orbán. (Érdekes lenne tudni, egyébként, hogy hívják-e őket egyáltalán, vagy ez fel sem merül?) Ritkán van ilyen alkalom, érdemes lenne kihasználni, végiggondolni a kérdéseket egymásra reflektáltatni a két politikust, év vége van, kicsit ki is lehetne emelni a napi politika mocsarából, de ez nem sikerül a műsorvezetőnek. A  sorrendnek fordítottnak kellene lennie, az úgy normális, hogy előbb a Miniszterelnök, azután az ellenzék vezetője. A Miniszterelnök a kormány feje, kormányoz. Az ellenzék reagál a kormányzásra, alternatívát mutat. Nem azonos felelősség. Nem arról van szó, hogy Rábai nem jól kérdez – egyébként nem jól - , hanem arról hogy nem bírja Orbánt. Hagyja, hogy érződjék az ellenszenve. Kötözködik pitiáner módon, hogy most akkor miért nem akar találkozni a Miniszterelnökkel, hát ennek a hülye Fidesznek semmi nem jó, tényleg, Gyurcsány már személyesen hívta fel, mit akar még. Ez rendben van, ez a politika, magyarázkodjon Orbán, ha akar, meneküljön Gyurcsány halálos öleléséből, ha tud. Kamu az egész, a vak is látja, ugyanaz, mint a Nemzeti Csúcs, látványpékség, közben a háttérben az IMF-fel egyezkedik, ez nem baj, ilyen a politikai kommunikáció, ám Rábai most bedől ennek, a Fidesz szavazókat félti, és a Fidesz elképzelések megvalósítását vonja kétségbe, ami rendben lenne, ha kicsit is felkészültebb lenne. De semmiről semmi fogalma nincs, így Orbán leckézteti, Rábai meg kekeckedik. Végén azt mondja, „azt sajnálom, hogy a Fidesz politikájáról nem tudtunk beszélni”. Akkor az eltelt harminc percben mégis miről volt szó?
Másnap Gyurcsányt reagáltatja Orbánra, szinte közösen tárják szét a karjukat, lám, hát ezekkel tárgyalni sem lehet, egyeztetni, semmi nem jó nekik, a kilenc is páros. Pedig az első kérdése nagyon jó: miért nem a költségvetés elfogadása, sőt a IMF tárgyalások idején akart Orbánnal egyeztetni? Kész, meg is fogta, innen el lehetne indulni, de Rábai megretten, hagyja Gyurcsányt mellébeszélni, innen csak lefele vezet az út, a végén azt találja kérdezni: mégis, „hogyan próbálja meg rávenni az országot, hogy elfogadják a reformokat?” A válasz: "szenvedélyesen érvelek majd és magyarázok". Mint Grósz Károly 1987-ben. Vérfagyasztó.

Azt kell mondjam, a kérdés és a válasz egyaránt antidemokratikus. A reformokat a diktatórikus rendszerekben kell elfogadtatni az emberekkel, demokráciákban sza-vaz-nak róluk. Úgy például, hogy választásokat tartanak, amikor alternatívák (pártok, pártprogramok, ismerős?) közül választanak a polgárok. Ha az MSZP evvel a programmal állt volna elő 2006-ban, szavam nem lehetne. De – és mindig ide jutunk vissza – az Őszödi beszéd arról (is) szól, hogy az MSZP-nek volt egy programja azért, hogy megnyerje a választásokat és volt egy másik, amire nem mertek/akartak felhatalmazást kérni. Mint most. Az újságírónak – főleg a közrádióban – illene ezt észrevenni. Még dagonyáznak kicsit a szakszervezetek vérében, demagóg módon, azután vége. Rábai végül underdog lett, végig az volt az érzésem, hogy fél Gyurcsánytól.
Nagy lehetőség egyik nap a Miniszterelnökkel, másnap az ellenzék vezetőjével interjút csinálni, újságírónak ritkán van ilyen, Rábai elrontotta. Azt hiszem, nem elfogultságból, hanem azért mert nem látta.  Vagy mert gyáva volt. Nem tudom melyik rosszabb.

Egyébként azt tudja valaki, hogy miért nincs fenn az Őszödi beszéd a Magyar Rádió honlapján?

(180 perc, MR1-Kossuth, december 18-19, fél héttől hétig)

Fraktál a természetben

Havas, Krecz, Bakács, Kuncze, Gálvölgyi – ha ezt a névsor látja az ember, pláne ha a Klubrádió új műsorának promójában, arra számít, hogy Orbán Viktor viaszbábújának szurkálásának extenzív szakasza következik.  De nem, műsoraik inkább hallgathatóak, mint nem, némelyik kifejezetten jó, sőt van közöttük köz-szol-gá-la-ti is. Hétfőn Havas, Kedden Krecz – ezt viccnek szánták? – szerdán Bakács, csütörtökön Kuncze, pénteken Gálvölgyi, 10-től délig. Ismétlés  tíz után.

Persze a kép nem homogén. Jótól a rosszig menjünk rajta végig.

Bakács adventi coming out-ja a felnőtté válásról olyan mellbevágóan őszinte, amilyet nagyon ritkán hallani a magyar médiában. Nem csinál titkot keresztény hitéből, nem is szokott, nem is értem, hogy kerül ide, Para-Kovács meg is jegyzi viccesen, hogy az Ő ateista meggyőződését sérti Bakács hittérítése, ez elég nagy parasztság, még ha vicc is akart lenni. Para és Wahorn kapcsolódik be telefonon, Para az ex-punk bunkót hozza elég jól, Wahornnál meg hamar elszakad a cérna, de ez sem zavar, hiteles az egész és Bakácstól az. Manír nélküli tökös Karácsony előtti műsor.

Krecz Tibort szerintem kevesen ismerik, pedig komoly karrierje van, RTLKlub hírigazgató, Axelero média-guru, hogy csak a két legfontosabbat említsem, tőle aztán mindenre lehet számítani csak arra nem amit csinál: az evésről, főzésről beszélget Lajos Marival, aki szakácskönyvek szerzője. A nyolcvanas évek Pajor Tamása szerin a „szép hús, gyönyörű kolbász, a háziasszonyok perverz ege, még a száraz adatokra is rárántanál”, de szerintem erről már lehátrált Ő is. Ez tehát nem rock’n’roll, de hát mi az manapság, Bárdos Ági is elmúlt ötven éves... Szóval a hentesnél vásárolt húsokról nyomják, jön egy hentes telefonon, tök rendben van az egész, két órában talán hosszú, meg unalmas, de a délelőtti hömpölygésben elmegy szódával, különösen, ha nem nagyon figyelünk oda.

Gálvölgyi nem-színészeket mutat be, ügyelőt, titkárt, a színházi fotós legenda Keleti Évát. Én nagy színésznek tartom Gálvölgyit, sajnálom, hogy a Heti Hetesben alázza magát. Ebben a műsorban viszont jó. Ha valaki szereti a nosztalgiázós-sztorizós komolykodó beszélgetéseket, ezt is szeretni fogja. Én nem vagyok oda érte, de ötven-hatvan fölött elfogadható, de nem is ez a fontos, hanem, hogy érdekes. Keleti Éva jó vendég, igazi ismeretlen ismerős, a képeit mindenki ismeri, őt magát kevesebben. Ha Gálvölgyi nem önmagát szeretné a legjobban, sokkal többet tudhatnánk meg róla. De ne legyünk igazságtalanok, nem kell színészen az önimádatot számon kérni.

Kuncze első vendége Kupa Mihály és aki itt rögtön kómába esne rosszul jár, nem azért mert Kuncze vicces – nem az. Igaz nem is akar az lenni, csak nagyritkán, akkor sem sikerül. Persze aki eladta a hitelességét egy poénért… A Révész Mártíriusz-féle viccre gondolok, az milyen demokrata, aki viccet csinál abból, ha egy országgyűlési képviselőt megvernek a rendőrök? Pláne, ha belügyminiszter is volt? Egyébként úgy tesz – és ettől vérlázító az egész beszélgetés – mintha nem lett volna tíz évig az SZDSZ kormányon és Ő maga nem lett volna kilenc évig SZDSZ elnök. Persze pártelnök meg miniszter meg képviselő Kupa is volt, tényleg rémisztő, ekézik a Kormányt meg Orbán Viktort, mert nem fog össze soha. Kupa ügye az a közgazdász, aki szerint remekül lehetne menedzselni az országot, ha nem élnének benne emberek, meg politikusok, mert már ’86-ban is sikerült olyan egyensúlyt létrehozni, hogy ihaj, és ha el nem rontják a politikusok, most is szocializmus lenne, brühühü. Most aztán nagyon tudják, mit kellene csinálni, ilyen a világon nincs! Kupa után Farkasházy jön és ekkor jut eszembe először, hogy az a jó ebben egészben, amit Hajós András „komfort-zónának” nevez, vagyis hogy csak olyanokkal áll szóba akik egyetértenek vele, hogy nem kell gondolkodni egyáltalán. Végszavaznak egymásnak, vége van a magyar kabarénak, a szárszói találkozóknak, pedig ott még lehetett beszélgetni egymással, de a szemét Orbán azt is tönkre tette. Farkasházy „irtózatos hírversenyről” delirál - tegye fel a kezét aki szerint igaza van - milyen világ az, ahol Orbán vezeti a népszerűségi listát, ad egy nagyon szar tanácsot az MSZP kommunikációjának, de nem kell aggódni, ez már a mélypont. Egy közhelyet sem hagynak ki, bejön a nappalinkba száz tévécsatorna, az egész világ, a mobilunk többet tud, mint a mobilunk pár éve, nahát, tényleg érdemes volt ezért bekapcsolni a rádiót. Kunczénak nem ezt kellene csinálnia, hanem a munkáját, rendesen. Akkor legalább azok elégedettek lehetnének, akik rá szavaztak. Vagy nem.

Havas már az elején elrontja, Bitó Lászlót professzorként vezeti fel, pedig nem a szem öregedéséről lesz szó, hanem Karácsonyról, konkrétan az Angyalokról, még konkrétabban sok szó esik majd az Angyalok nemi szerveiről, ami hát, lássuk be, messze esik a glaukómától, ami Bitó szűkebb szakterülete. De író is Ő, szóval nyugodtan lehetne így bemutatni, meg emlegetni még vagy ezerszer, nem kell összekeverni Bolgár Györgyöt Orosz Józseffel. A magát korábban keresztény embernek nevező Havas meglepő tájékozatlanságot mutat az Angyalok ügyében, Lucifert a Sátán szolgájának hiszi, szakértőjének kell kijavítania. Az egész beszélgetés zavarba ejtően profán, egyetlen olyan megszólalás nincs, ami egy kicsit is szakrális lenne, megtudjuk Bitótól, "hogy az a baj a Bibliával, hogy az egyház kisajátította", de nem is csoda, mert kiderül, hogy hát „Havas nem nagyon hívő” már. Vagy még, ezt nem tudjuk meg. Pedig ez érdekes történet lenne, hogy most akkor mi van, hisz vagy nem hisz, azoknak, akik aggódnak Havas lelki fejlődéséért, de ne vacakoljunk evvel, mert sorjáznak az olyan kérdések, hogy „lenne-e esélye Jézusnak ebben a média által dominált világban?” Jó ezt hallani egy komoly újságírótól, aki a StoryTV-ben nyomja. Hosszan beszélnek még Jézus jogi státuszáról, vagyis hogy zabigyerek volt a Megváltó, de nem ez volt a baj vele, hanem az, hogy nem tudni, most akkor nős ember volt-e az apa, vagy nem, mert ha igen, az nagy gond. Tudom, hogy sokan most előhozzák a szeplőtelen fogantatást, meg a Szentlélekkel jönnek, de őket most el kell hagynunk, mert a maradék hat percben, arról beszélnék hőseink, hogy miként ölte meg a MOB Kolonics Györgyöt.
Elhiszem, hogy egyetlen egyházi személy nincs Havas „komfort-zónájában” de legalább Bakácsot megkérdezhette volna hitbéli kérdésekben. Legalább Karácsonykor.

 (Az Ötös, Klubrádió, minden hétköznap tíztől délig)

...itt egy Mandelbrot fraktál.

Szeretek rádiót hallgatni, mindig is szerettem. Reggel ébredés után, utazás közben, munka közben és este, lefekvés után. Zenét, híreket, rádiójátékokat, parlamenti közvetítést. Ha nem rádiót hallgatok, akkor letöltött rádióműsort, podcastot, hangos könyvet. Zenét és szöveget.

Itt médiáról, főleg rádióról, rádióműsorokról és politikáról, médiapolitikáról lesz szó.

Kezdjük valami egyszerűvel és szórakoztatóval.  Az Inforádió amellett, hogy negyedóránként híreket mond, vannak magazinjai is. Ezek közül messze kiemelkedik a péntek esti Világszám. Itt hallható hattól hétig a rádiózás Kiszel Tündéje, a mikrofon Benkó Dánielje: Kiss Róbert Richárd. „Sosem hallott, hihetetlen történetek” ígéri a station voice a promóban, de ez csak félig igaz. A történetek ugyanis közhelyesek, viszont tényleg hihetetlenek. De azt csak a mindenben hibát keresőket zavarja, engem cseppet sem. Az egész műsor nagyon szórakoztató, one-man-show, ha az ember tudja, hogy hallgassa. Én a Besenyő-verzióra esküszöm, ami azt jelenti, hogy úgy hallgatom, mintha Galla Miklós olvasná fel a szöveget.

Az első negyed órában rövid utazási híreket hallunk sorozatlövés szerűen, megtudhatjuk, hogy a Szépművészeti Múzeum a Hősök tere alá terjeszkedik és hogy az „egy főre eső szállodai szobaár”  - bármi is legyen az – Svájcban a legmagasabb. Illetve Norvégiában de a hamadik Dánia, az biztos. (A Szépművészeti hírrel nem az a baj, hogy nem utazási hír – majd az lesz, ha megépül a terjeszkedés – az már inkább, hogy pont három éve volt szó róla az Indexen, de leginkább az, hogy ez csak most, amikor az OM sajtóanyaga eljutott a szerkesztő-műsorvezetőhöz csütörtökön, lett érdekes.) De, mondom, ne kötözködjünk, jöjjön a lényeg: a szerző személyes tapasztalatait osztja meg velünk – gondolom. Különben honnan tudhatnánk, hogy Nürnberg óvárosa fényárban úszik a karácsonyi bevásárlások idején, „mindenütt kolbászt sütnek, mandulát pirítanak” a vidám németek, akik forralt borral öblögetnek ezután. Berlinben viszont lehet vásárolni is, mézeskalács szívet, kabátot, kesztyűt, sálat. Ez tényleg szinte hihetetlen, de várjunk csak! Hol is láhattunk ilyet? Megvan! Mindenhol! Nem láttam viszont „nigériai bevándorlókból álló csapatot” Münchenben, „akik Mikulás-sapkával a fejükön német dalokat énekeltek – hatalmas élmény volt.” Sajnos, azt nem tudjuk meg, kinek? A négereknek, hősünknek, vagy München népének. Azért, jobb ha nem vagyunk a közelben amikor Kiss Róbert Richárd értesül Odonkorról, vagy arról hogy nincs Mikulás. Nem folytatom, a második negyed óra hibátlan abszurd stand-up! Ha valaki komolyan veszi, nagyon rosszul jár, giccs- és útikönyv-ízű konzerv szaloncukrot kap, sajtóközleménybe csomagolva. Tavalyit.

A honlap bónusz, csak annyit mondok, hogy főhőse főhősünk. Nagyfelbontásban.

(Világszám, Inforádió, minden pénteken hattól hétig)